Ahhoz képest, hogy Los Angelesben "mindig süt a nap", midig meleg van... Nos... Mi fáztunk, jól lehűlt a levegő estére. Úgy emlékszem olyan 16 fok körül lehetett, mi meg aznap a 40 fokból jöttünk... Gondolhatjátok! :)
Picit gondban voltunk ezzel a kínai negyeddel, mert már későn értünk ide, olyan 9 fél 10 körül azt hiszem, és a kínaiak többsége konkrétan ilyenkor már lehúzza a rolót, bezárja az éttermet és lefekszik aludni. Gondolom a kínai kakassal kelnek, vagy nem tudom hova rohannak aludni. :) Azért persze én készültem (mint mindig), most is volt 7 összegyűjtött étterem, ami közül választhatunk mert 90%-a ezeknek már 6-7 körül bezár, bizony!
Hát ahhoz képest, hogy itt is kihaltak voltak az utak, nagyon nehezen találtunk parkolóhelyet.
Most puskáznom kellett utólag, hogy melyik étterembe is voltunk... A neve Full Moon House:
Mi egy kör asztalhoz ültünk le négyen, nehogy már ne legyen elég helyünk! :) Szóval bőven elfértünk, az asztal közepén pedig volt egy jópofa forgatható üvegtálaló, arra tehettük az ételeket:
Nos, elkövettünk egy nagy hibát, amit most egy életre megfogadtam (pedig tudhattam volna, annyi kínai éttermet látogató vloggert láttam az utóbbi időben), hogy NE! Ismétlem ne rendeljetek külön-külön, mert iszonyatosan nagy adagokat hoznak ki!
Konkrétan nekem elég lett volna a kajám 1/3-a, Gábor által rendelt leves 1/4-e.... Szóval teljesen túlrendeltük magunkat, és több, mint a felét ott is hagytuk. Rengeteg mennyiségű kaja, ami még olcsó is volt, és finom... Mi pedig otthagytuk! Persze kivéve az enyémet, az nem volt jó, mert hát a kicit cípősz az nagggyon cipősz! Szóltunk, hogy ne haragudjanak már, de én ezt nem tudom megenni, mert iszonyat erős. Erre elvitték a tányérom, láttam, tettek egy kört, és letették egy másik asztalra egy másik vendégnek. :D Na, ezen jókat mulattam. :) Aztán hoztak egy kb. ugyanúgy kinéző ugyanolyan csípős kaját, és győzködtek, hogy ugyan már, ez már nem cípősz! De, az volt... Mindegy, ebből is tanultam, csípőset náluk soha! :) Megmondom őszintén, nem sokat ettem belőle, mástól viszont kaptam bőven, úgyhogy nem kell aggódni, nem maradtam éhen! :) A Mandarinos és narancsos kacsa viszont isteni volt, amit persze nem én választottam.
Limonádét kértünk, abban viszont csalódtam, mert kihoztak egy citromos dobozos üdítőt... Ez elég tré volt sztem. Mindenesetre koccintottunk vele, mert aznap volt a névnapom, ami nem is volt annyira eszembe, csak a nap végén, annyiféle inger ért... :) (Az amerikaik nem ünneplik, meg tudtommal senki más se a magyarokon kívül, szóval vicces volt, hogy Gábor unokahúgának elmagyaráztuk, de szerintem nem értette, mit kell ezen ünnepelni, amit meg én értek meg, mert szerintem semmi extra nincs abban, hogy ünnepeljük a nevünket, de mindegy, nem volt nagy felhajtás. :)
Szóval a kaja olcsó és rengeteg volt, de így is pénzkidobásnak éreztem, mert azért csak otthagytunk összesen olyan 90 dollárt azt hiszem. Viszont kaptunk szerencsesütit, benne egy jó kívánsággal és szerencseszámokkal.
Naná, hogy ezt megjátszattam kint Patríciával egy hétre rá a Lottón. 108 millió dollár (!) volt a főnyeremény... Szerintetek nyertünk?...
Szóval jóllakottan jöttünk ki az étteremből és körbejártuk a "kínai negyed legszebb részét", ami elég híres:
Zenés videó itt:
Jópofa volt - imádom ezt a szót, ez kint ragadt rám, illetve a másik az autentikus :) -, de nem voltunk annyira elájulva tőle. Talán azért, mert a tök üres épületek között mászkáltunk, nem volt meg az az igazi kínai negyed hangulat, bár láttuk Bruce Lee szobrát is! :D
Viszont jobban belegondolva, szeretem megismerni más kultúráját, de valahogy a kínai sose vonzott igazán, szóval dideregve végigjártuk, aztán már nagyon fáradtan elindultunk a szállásunkhoz, a Hartford Hotel Best Westernbe, ami olyan 25 perc kocsikázásra volt innen. Persze ez is kínai hotel volt, mi más! :)
Úgyhogy maradtunk az autentikus távol-keletnél. :)
Tervben volt, hogy felmegyünk megnézni az Observatoriumhoz az egész várost esti fényben, de napközben akkora dugóból értünk LA-ba, hogy evidens volt, ezt ejteni kellett sajnos. (Másnap reggel viszont ezzel indítottunk, lásd majd a köv. bejegyzést.)
Mikor megérkeztünk, csak ámultam, hogy tud valaki ennyire szépen és ennyire sokáig kedvesen mosolyogni? A recepciós férfi ugyanis teljesen ámulatba ejtett széles mosolyával, ilyet én még nem láttam egy szállodában sem. :)
Sikeresen becsekkoltunk, a Bookingos foglalásunk rendben volt, és már mentünk is fel a szobánkba. A szoba szép és tiszta volt, az ágyunk nagyon kényelmes. Tudjátok, itt is azok az amerikai irtó vastag matracok, hmmmm..... Nálunk miért nincs ilyen??
Tudtuk, másnap vár ránk Los Angeles, lesz mit felfedezni, úgyhogy eltettük magunkat másnapra.
Comments