Folytatva utunkat Las Vegasból a Mojave sivatagon keresztül a 66-os utat érintve, estére megérkeztünk Los Angelesbe. Az idevezető pár órás út a sivatagot elhagyva (itt ugyanis elég durva dugóba keveredtünk) a táj végre változatossá vált és napnyugtára a városba érve elég hamar megpillantottunk pár magas épületet is.
Parkolóhelyet nehéz a Downtownban találni, ami ingyenes is, szóval szinte lehetetlen, úgyhogy Patrícia sógornőm - mivel jó párszor járt már itt -, bevállalta, hogy a kocsiban marad (LA Opera épületnél), mi pedig 3-an, a férjem, unokahúga Lira és én, bevettük a várost gyalog. Azt olvastam, hiába mész kocsival végig a csodás felhőkarcolók között, az nem ugyanolyan, mint mikor lent állsz a talajon, és felfelé nézel, keresed a szemeddel az épület legtetejét. Úgyhogy ezt gyalog szerettem volna, ha megnézzük, még pedig azt a helyet, ahol a legmagasabbak a felhőkarcolók:
Először a Walt Disney Concert Hallt csodáltuk meg, hihetetlen a formai világa, nagyszerű tervezés! Kiemelkedik a környezetéből, az biztos!
Képzeljétek, most találtam rá a neten, hogy elméletileg fél óránként fantasztikus képeket vetítenek magára az épületre, de nem akármilyet! (Mi ezt nem láttuk, de miért nem??) A Google Arts és a Kultúra összefogott, hogy olyan vizuális élményt adjon, amit egy számítógépes intelligencia múködtet. Ehhez vettek segítségül a filharmonikusok archivum anyagából közel 6 ezer képet, 1880 videót, 1500 metaadatot és majdnem 18 ezer audio fájlt, hogy ez a gép elemezze ezt a rengeteg adathalmazt, és végül ezt adatpontokká alakítsa át. Így születtek meg a csodás épületre vetített vizuális effektek. Gyakorlatilag az emlékek feldolgozása révén a képek és ötletek új kombinációját képezte. Szerintem zseniális, íme róla a videó:
Rögtön mellette található a Diller Scofidio, Renfro által tervezett The Broad épület. Elég új, 2015-ben nyitotta meg kapuit, Eli Broadról nevezték el, mivel 140 millió dollárral finanszírozta az épület megépítését. The Broad kortárs múzeum, mely ingyenesen látogatható!
A poén, hogy sétálva a Grand Avenue-n, eléggé kihalt volt. Se embert, se nagyon autót nem láttunk. Teljes nyugalom szállt a városra, pedig emlékeim szerint talán olyan 8 óra lehetett még csak... Viszont így sokkal jobban a magunknak tudhattuk a környéket, úgyhogy szabadon nézelődhettünk:
Az 5. sugárúton visszakanyarodtunk, mivel még terveztünk estére egy vacsorát a Chinatownban, és még be is kellett csekkolnunk a szállodánkba.
Az S Hope Streeten jöttünk vissza, és itt már éreztünk bizonyos szagokat, illetve láttunk pár hajléktalant is, szóval 1-2 helyen szedtük a lábunkat, biztos ami biztos. :)
Viszont a látvány kompenzált! Menet közben még nézelődtünk, kigyönyörködtünk magunkat az esti fényekben, aztán beszálltunk a kocsiba, kinéztünk egy éttermet és elindultunk a kínai negyedbe.
Itt egy kis zenés videó összeállítás, amit csináltam Nektek, remélem tetszik:
Comments