Mivel mi is a Route 66 út közelében jártunk, egyszerűen nem lehetett kihagyni, hogy ne utazzunk legalább egy fél órát rajta! :) Barstownál lejöttünk a 15-ös útról, és egy kis kitérővel rá tudtunk menni a 66-os egy szakaszára:
A 66-os 3943 kilométer hosszú amerikai országút az Egyesült Államok és a világ egyik leghíresebb országútja! Szokták a „The Mother Road”, vagyis „Az országutak anyja”, illetve „Az Egyesült Államok főútja” néven is emlegetni.
Ha valaki az egész utat be akarja járni kocsival, akkor napi 8 óra vezetéssel számolva 100 km/h sebességgel körülbelül 5 nap alatt tehető meg.
Az USA-ban szokás, hogy az autóutak egy-egy híres ember nevét viselik. A 66-ost Will Rogers humorista után nevezték el. Az autópálya mind közlekedésileg, mind pedig történelmileg rendkívül fontos volt.
Manapság már csak turisták, mint pl. mi, illetve a megszállottak keresik fel a közel 4 000 kilométeres országút egy-egy szakaszát, vagy akár a teljes hosszát.
A 66-os országút építése 1926-ban kezdődött azzal a céllal, hogy összekösse a keleti és a nyugati országrészeket. A 2X1 sávos, csak kétirányú forgalomra alkalmas útvonal teljes egésze (Chicago - Los Angeles szakasz) nagyon hamar, 11 év alatt készült el. Kezdetben nem is 66, hanem 62-esnek hívták, de később elkeresztelték 66-osra, mivel könnyebb volt megjegyezni és szerintük a hangzása is jobb. Az átadást követően folyamatosan hosszabbították különböző szakaszokkal. Az egyik útvonal egy-egy szakasza annyira veszélyes volt, hogy elnevezték Véres 66-nak. Ilyen pl. az Arizona államban lévő Oatman hajtűkanyar is, ahol már a legkisebb szél is képes volt az útról lesodorni az autókat.
Folyamatosan épültek üzletek, gyorséttermek (pl. (Red's Giant Hamburger Springfiledben vagy az első McDonald's San Bernardinoban), benzinkutak, kis- és nagyvárosok az út mentén. Úgyhogy ennek is köszönhetően 1950-ben már Los Angeles főútjává avanzsálták.
Aztán megjelentek az I-40-esek 2x4 sávos utak, így a keskenyebbek, mint a 66-os is egyre jobban elnéptelenedtek. Majd mikor egybeolvasztották a 66-os utat az I-40-essel, autóutakká, autópályákká alakították át, újra visszaszivárgott a forgalom.
Ezt a történetet dolgozza fel egyébként a 2006-os Verdák című animációs film. :)
A Route 66 minden idők leghosszabb, legöregebb és egyben legzsúfoltabb autóútja mára muzeális értékekkel bír, így az országút megtartása kulcsfontosságú az ország számára. Irtózatos iramban elkezdték hát az autóutat felújítani és ezzel együtt kapta meg a történelmi 66-os út címet is. A burkolatra elkezdték felfesteni a 66-os szimbólumát, valamint az állam nevét, hogy hol is tart az autópálya éppen. Mi is találkoztunk vele (nagyon erős szélben, mikor épp nem jött autó, kirohantunk 1-1 fotóért, de megérte, most mondjátok, hogy nem menő! :):
Ismételten kinyitottak a töltőállomások, a motelek, a postahivatalok és az autósmozik, valamint elkezdtek megjelenni kisebb falvak is, eltüntetve a korábban elhagyatott területeket. Bár azért egy-két szakaszt meghagytak emlékül. A turizmus is virágzásnak indult és 2007-ben visszasorolást nyert az állami országutak (U.S. Route) közé.
A 66-os ma a történelem viszontagságainak ellenére teljes szakaszában járható. A régi útpályát mindenhol felújították, így az azon autózó úgy érezheti magát, mintha a történelem valamely korábbi éveiben furikázna.
Mi is megálltunk 1-2 helyen, pl. a Route 66 motelnél. Na itt Líra megijedt, hogy most itt fogunk megszállni? Nem, nem itt. :) Illetve láttuk a kocsiból egy múzeumot is, illetve pár felfestést, táblát, stb.:
Az út maga teljesen nyugodt és csendes volt. Néha 1-1 házon, 1-1 autón vagy állaton kívül nem sok mindent láttunk. Maga az úttest karban volt tartva, a növények pedig itt már kicsit zöldebbek, mint előtte a sivatagból jőve.
A legjobb a dombos részek, amin tényleg élvezet volt utazni!
Valamelyik tévécsatornán láttunk egy fickót, aki kiállítást csinált az általa összegyűjtött színes üvegekből. Ez a fenti térképen is látható, útba esett, úgyhogy kívülről megnéztük, Elmer's Bottle Tree Ranchnek hívják. Tényleg olyan, mint egy üveg erdő. Picit fújt is a szél, úgyhogy hallhattuk, hogyan csengenek az üvegek. Olyan volt, mintha szélcsengők lettek volna:
Itt pedig mielőtt visszamentünk volna a 15-ös útra, ezt találtuk (na jó, hosszas kutatómunka előzte meg részemről, felkészülve mentünk :) ):
A Route 66 nyugati vége Los Angelesben, a Santa Monica Beachnél található. Mivel itt is jártunk másnap megnézzük ezt is:
Itt is volt egy kis múzeum, tele emléktárgyakkal, szuvenírekkel:
A (Get Your Kicks on) Route 66 című dal is megörökítette az utókor számára az országutat. A dalt Bobby Troup írta 1946-ban, és elsőként Nat King Cole adta elő:
https://www.youtube.com/watch?v=UCeGi6a-eK4
A későbbiekben rengetegen elénekelték, például Perry Como, Chuck Berry, Bing Crosby, Ray Charles, a The Rolling Stones, a Depeche Mode, John Mayer, Diana Krall, George Benson... és még ki tudja hányan...
Végezetül pedig a videó, amit most készítettem a felvételeinkből, természetesen a Depeche Mode Route 66 című száma. Elfogult vagyok, nézzétek el nekem, mert ne tudjátok meg, én mennyit buliztam erre a számra, még a kislemeze is megvan! :) Remélem tetszik! :) Szigorúan zenével nézzétek! Enjoy!
Comments