Cable Caron utaztunk!

Már nagyon izgatott voltam, hogy milyen lehet az úgynevezett Kábelvasúttal utazni! Angolul cable car, azaz kábelautó a neve.

Sokat olvastam erről, hogy melyik útvonalon érdemes utazni, melyik a legszebb, és hova visz.

Lehet, kicsit túlgondoltam a dolgot, de annyi véleményt olvastam erről, mielőtt odaértünk, hogy volt A, B és C tervem is. Hogy miért? Mert a legszebb útvonalon mindig sokan akarnak utazni, a jegyvásárlási idő min. fél óra, ha nem az egyik vagy másik végállomásnál szállsz fel, akkor nem biztos, hogy fölférsz rá, ha felszállunk, hol szálljunk le, mert ugye kocsi nélkül indulunk, tehát vissza is kell majd menni érte. Mindez még nem is lenne akkor probléma, ha nem lenne kicentizve az időnk.

Ugyanis ebbe a napba bele kellett férnie a következő helyszíneknek: Cable Car, Chinatown, Pier 39, Lombard street, Golden Gate, Alamo Square, Városháza, esetleg Golden Gate Park. A Palace of Fine Arts-ot legalább este láttuk, ennyivel voltunk előrébb. Ezek mellett persze gondolni kellett még arra, hogy enni is kell, és kb. du. 4-5 körül vissza kell érnünk a Reptérre (ami min. fél órás autóút), hogy leadjuk a bérelt autónkat, és becsekkoljunk.

Így utólag azt kell mondjam, azért jól sikerültek a dolgaink, a Cable Carral legalábbis mindenképpen! :)

Mi ez a kábelvasút?

"A világ utolsó, még működő kábelvontatású városi tömegközlekedési eszköze." San Francisco legismertebb nevezetessége. Mivel a lovaskocsik a dimbes-dombos utcákon nehezen tudtak közlekedni, az állatok sokszor balesetet szenvedtek, ezért más megoldást kellett kitalálni, ezt a kábelvasútat.

Hogy működik?

Síneket építettek, melyeken ezek a kocsik kapaszkodnak a fent kiépített drótkötélbe, gyakorlatilag mint egy villamos. Annyi az érdekes és más mégis benne, hogy a vezető a saját kezével, mechanikusan irányítva a járművet: ha meg akar állni, olyankor elengedi az acélsodronyt és fékez.

Mióta működik?

1873 óta a mai napig (ma már főként turisták részére). 3 év alatt már 23 járat volt, de mára csak 3 maradt, mivel villamosok, majd az autók kiszorították őket, illetve a 1906-os földrengés és tűzvész miatt is elpusztult minden.

1982-1984 között felújították őket, bár néhány utca annyira meredek, hogy 3 vonal maradt. Ez elég nagy beruházás volt, de úgy látszik jövedelmező, mivel évente 7 millió turista veszi igénybe ezt a szolgáltatást, mint pl. mi is.

Sokáig csak kiképzett férfiak vezethették, később már nők is.

Mennyire veszélyes?

Sok a kisebb baleset, úgyhogy igen, eléggé, ahogy mi utaztunk, az is, ha nem figyelünk, akkor kiesünk a járműből.

Mennyibe kerül egy jegy rá?

7,5 dollár emlékeim szerint.

A reggelit mivel én letudtam egy almával (amit még a los angelesi szállásról hoztam) meg egy kávéval, aztán a Starbucksban egy péksütivel, gyakorlatilag a reggelit elég hamar letudtuk. Ennek örömére még elég korán volt ahhoz, hogy kisétáljunk a Union Squarre, ahol a Cable Carnak is van megállója. Nos, az első, ami jött, azt csak megcsodáltuk, és nem fértünk volna fel rá, de a következőnél eldöntöttük, merészek leszünk, és feltuszkoljuk majd magunkat rá.

Szerencsénkre a legjobb útvonalú jármű közelített felénk, a 3, 7 kilométeres, észak-déli Powell-Hyde vonal, melynek végállomása a Fisherman's Wharf. Ezt szerettem volna, ez is lett! Ennyi! :D

Nos, az autó jött, megállt, a vezető intett, hogy mehetünk kb. 4-en. Úgyhogy 3-an felpattantunk rá, de úgy, hogy a szélén álltunk meg, a talpam épphogy elfért ütközésig. Gábor és én közöttem egy nagydarab fickó, úgyhogy én főleg csak hátrafelé tudtam nézni. Patrícia mögöttem/mellettem. A kocsin is lehetett jegyet venni, aztán már indultunk is. Nehéz leírni milyen élmény volt, kb. 20 perces útat képzeljetek el végig kapaszkodva, mellettünk autók, az úton fel, aztán az úton le, aztán megint fel és megint le, mindezt meglepően elég gyorsan (15km/h sebességgel), a testünk pedig teljesen szabadon. Közben végig kétféle hangot hallottunk: a vezető ahogy egy drótkötelet húz, enged vissza, ezzel irányítva a szerkezetet, illetve a megállóknál mikor csilingelt. Ezzel jelezte érkezését, illetve azt is, fejezzék be a felszállást indulunk tovább. Patríciával mi végignevettük, mobilt elővenni nem is mertünk, mert két kézzel kapaszkodtunk végig, úgyhogy ami fotó készült, az olyan lett, amilyen, de hát ahogy sógornőmet idézem:

"Ne viccelj, hát az életünkért kapaszkodtunk!!" :)

Láttuk a szép viktóriánus házakat, fákat, a Lombard streetet (amiről későbbi blogban fogok mesélni), mely a világ legkisebb legkanyargósabb utcája, távolban a Coit Towerrel, és a Csendes-óceánt benne az Alcatraz-szal.

Úgyhogy sikeresen megérkeztünk a Fisherman's Warhoz, azaz a kikötőhöz.

Van egy fordító itt a végállomáson, amilyen a vasútnál is szokott lenni, csak kisebb, így néz ki:

Milyen élmény volt?

Mindhármunknak egyik kedvencünk lett a Cable Car utazásunk során. Izgalmas, vicces, szép, egyedi, kihagyhatatlan! :)

Végezetül a lényeg, a ZENÉS VIDEÓ, amit összeraktam Nektek! Íme: