Leszálltunk a Cable Car végállomásánál, a halászkikötőnél, a Fisherman's Wharfnál.
Megnéztük, hogyan fordítják meg a járművet, majd kisétáltunk a mólóra.
Gábor szerencsésen változtatta át az aprópénzt emléktárggyá, úgyhogy hoztunk haza egy kis szuvenírt innen is:
A hely hangulata bármelyik kikötőhöz hasonló, fúj picit az óceáni szél, érzed a víz illatát, és látod az üzletek között sétáló turistákat.
Ez az a hely, ahol kötelező fotózkodni, mi is ott vagyunk miniben:
Innen lehet látni az Alcatrazt is, illetve itt vettünk 2 szuper pulcsit és az egyik táskámat, ami a kedvencemmé lépett elő. :) Illetve mivel kb. az összes hűtőmágnest megvettem volna, a bőség zavara kapott el, de nyilván mindent nem tudtuk volna hazahozni, ezért végső megoldásként lefotóztam őket emlékbe:
Nem tudom melyik jobb kardos, a kalóz, vagy a kardvívó férjem :), mindenesetre közös fotó alap, hogy készült! :) Ha van sapka rajta az a baj, ha nincs sapka, az a baj! :D
A Fisherman's Wharfról annyit érdemes tudni, hogy bevándorló olasz halászok láttak fantáziát a környéken, mikor kitört az aranyláz, úgy gondolták, jó biznisz lehet itt őket friss élelemmel ellátni, ugyanis elég nagy népességáramlás indult el.
A mai napig aktívan működő halászhajók találhatók itt, az üzletek pedig tele vannak mindenféle halas, rákos vagy valamiféle tengeri herkentyűs szendviccsel. Persze mindezt nagyon drágán lehet megvenni: 10 és 20 dollár között mozognak ezek a szendvicsek. Mármint az áruk és nem a tartalmuk! Remélhetőleg! :D
Szóval éppen ezért a helyiek nem is nagyon járnak ide, inkább a turisták, így hát 2010-ben úgy döntöttek a város vezetői, hogy kicsit felfejlesztik a környéket, és 15 millió dollárt bele is fektettek. Hogy sikeres lett-e a projekt, nem tudom, de jelenleg a kikötő mindenesetre szép, rendezett és tiszta.
A sétálgatás és vásárlás után úgy döntöttünk, muszáj ebédelnünk most már, volt is egy tippem, hova menjünk, mert nagyon jóra értékelték a helyet (Darren's Cafe) az interneten, azonban azzal nem számoltam, hogy éppen ezért nehéz is lesz bejutni. Konkrétan sorbanállás volt. Gondoltuk, annyira nem ragaszkodunk hozzá, úgyhogy a közelében lévő gyorsétterembe mentünk be, a neve: Jack in the Box. Nem tudom milyen volt a másik hely, de ez mindenesetre szuper választás lett - leszámítva, hogy egy ideig ott feküdt az egyik széken egy hajléktalan -, a kaja kifogástalan! Tényleg, Amerikában ez volt a 2. vagy 3. legfinomabb szendvics, amit ettem (a helyezést nem tudtam eldönteni, mert szoros volt a verseny :) ).
Így néztek ki:
A kikötőben egyébként próbálják fenntartani a helyi étkezdéket, felveszik a gyorséttermekkel a harcot, kérdés, mennyire sikerül nekik. Kivételt képez az In-N-Out burger, ami egy családi vállalkozás (kint elég híres).
Van itt még egy San Francisco Maritime National Park (San Fransisco Tengeri Nemzeti Park Egyesület) is, falfestmények, sok-sok Tesla autó és egy tűzoltó autó is, ami külön öröm volt számomra, hogy láttunk ilyet is, tekintve, hogy az 1906-os tűzeset óta, ami gyakorlatilag teljesen lerombolta a várost, fontos eszköz, hogy még egyszer ilyen, ne forduljon elő!
Nos, ebéd után valahogy vissza kellett jutnunk a szállodánkba kicsekkolni, illetve a bérelt autónkhoz eljutni, ami ott parkolt, ezért Ubert hívott Patrícia, ami kint tényleg egy szuper jó szolgáltatás! (Akit jobban érdekel, mi is ez, irány a google!)
A kocsiban esett le, hogy a móló elején kerestük a napozó fókákat, de valamiért egyet sem találtunk. Miért? Mert a Pier 39-esnél voltak és nem a Hyde St. Piernél, ami csak pár méterre volt az étteremtől, ahol ettünk, úgyhogy erről gyakorlatilag lecsúsztunk sajnos! :(
De a kocsiból azért csináltunk a bejáratról 2 fotót, és berakok ide képet, mit is láthattunk volna... A sok-sok hangoskodó, napozó fókát, akik szabadon pihennek a mólón:
Ezt csak az internetről láttam már:
Forrás: traveleatblog.com, flickr.com
A cuki fókákkal búcsúzom, mert vár minket tovább San Fransisco többi része is, hogy felfedezzük. :) Következőleg a világ legrövidebb legkanyargósabb utcájával, a Lombard Streettel jelentkezem.
Comments