A Red Rock után terveink szerint továbbmentünk, következő uticélunk Frisco város volt.
Az odavezető útról muszáj betennem pár képet, mert végig gyönyörködtünk a környezetben:
Frisco kisváros Coloradoban, Denvertől 1 óra autóútra, a Breckenridge, Dillon és Copper hegyek közelében található. A környéken minden évszakban van felfedezni való, hiszen télen közel a sípálya, tavasszal, nyáron és ősszel pedig számos lehetőség kínálkozik: kempingezés, túrázás, kerékpározás, horgászás, raftingolás vagy éppen csónakázás.
A város fesztiválokat is szervez, mint pl. a Colorado BBQ Challenge, a július 4-i ünnepségek, vagy olyan szabadidős események, mint a Frisco Triathlon és a Run the Rockies Half Marathon és a 10k .
Tehát megérkeztünk Friscóba, nem, nem San Fransiscóba, ott már voltunk! :)
Frisco főutcáján egyedülálló üzletek és butikok találhatók, erről egy kis videó (bocsánat, közben néha beszélek is):
Ahogy megérkeztünk, rögtön megkerestük, hogy lehet lemenni a tóhoz. Hamar meg is találtuk szerencsére. Kicsit csalódottak voltunk elsőre, mert úgy nézett ki, mintha nagyon kiszáradt volna, azonban beljebb sétálva szép látvány tárult elénk, íme:
Miután kicsodálkoztunk magunkat, közben nagyon jó idő is lett, a kabát teljesen feleslegessé vált. Gábor a mobilon megnézte, hogy lehetne még jobban megnézni a tavat, mivel ez csak egy része volt, így kocsiba ültünk, és Gábor felvezetett Swan Mountainra:
A poén, hogy tele volt kis mókusokkal! Először csak egyet láttam, teljesen megörültem, hogy lencsevégre kaptam. Ott mosolygott egy srác rajtam, mert akkor még nem tudtam, hogy nem olyan nagy szám levideózni egy mókust, mivel egy kicsit arrébb konkrétan hemzsegtek. Mint megtudtam később, ezek bizony kártékony kis állatok, úgyhogy így utólag annyira nem örülök nekik, de akkor nagyon tetszettek, kis aranyosak voltak. Persze az egyik a lábamra mászott, én meg sikoltozni kezdtem, úgyhogy gyorsan lemászott rólam és elszaladt. :D (Itt Gábor lábánál is épp egy szalad.)
Erre a képre pedig nagyon büszke vagyok, mert csak nekem és csak akkor ott pózolt ez a kis állat, hogy megörökítsem és megmutassam Nektek :):
Aztán körbesétáltuk a hegy tetejét. Valószínűleg valami tornádó után lehettünk ott, mert a hegy egy részén bizony ki voltak dőlve a fák. Maga a hely nagyon nyugodt és szép, a fotók magukért beszélnek:
Miután megvolt a kis séta, már irtó éhesek voltunk, úgyhogy a GPS-be beütöttük, hol van a közelben kajáda, ami végül egy szuper helyhez vezetett (egy kis kitérővel, aminek később örültünk, mert így az egész tavat láthattuk). Szóval itt a Burger King bizony egy Starbucks kávézóval ért fel (aki esetleg nem ismeri, annak írom, hogy a legexkluzívabb helyeken található). Ráláttunk a hegyekre, teljes panorámában (erről nincs normális fotó, bocsi). A hambi is isteni volt, igaz, a felét se tudtam megenni, másnap reggeliként tökéletes volt (igen, bizony elcsomagoltam, kaját próbálok nem kidobni, ha már túl is rendeltem magam, szóval ne tessék meglepődni, másnaposan mikrózottan is finom volt! :D):
Jóllakottan Gábornak jött egy spontán ötlete: ha már annyi havas táj mellett megyünk el, tett egy hirtelen kanyart, és lementünk egy síelős helyhez, ahol sífelvonók, és a lényeg, hó is volt! Szóval júniusban fogtunk havat is (Gábor felmászott, kértem, dobjon már meg hógolyóval, hadd érintsem meg én is) :):
Ezzel szépen be is fejeződött az aznapi kirándulás. Hazafelé megint gyönyörködhettünk a tájban, aztán a denveri dugóban már nem örültünk annyira, viszont Gábornak elege lett a tötyörgésből, lekanyarodtunk a fő útról, így legalább kicsit autentikusabb lett a dolog, megnéztük Denver egy másik oldalát is, pl. az egyik egyetemüket, boltokat, kis utcákat. Közben a felhők gyönyörűek voltak felettünk. Igazán nagyszerű napunk volt.
VIDEÓ ITT:
Comments