Utunk a Szilícium-völgyből egyenesen most már San Fransisco felé vitt, egyenesen a város legmagasabb pontjára, ahol be lehet látni az egész San Fransisco-öblöt ás magát a várost is, amely kb. 295 láb magason (282 m) fekszik. Maga a terület 20 hektáron terül el.
Természetesen az elnevezés nem a jól ismert scifi sorozatról kapta a nevét, hanem a kinézetéről, ugyanis két ugyanolyan dombról van szó, amely egymás mellett helyezkedik el: Twin Peaks = iker csúcsok.
Az őslakos ohlone-i emberek (még Amerika meghódítása előtt) figyelőhelynek használták, vadászterület volt. A két dombocska első nevét a spanyoloktól kapta: Los Pechos de la Chola, mely fiatal indiai női melleket jelent nagyon találóan. :) A 19. sz.-ban amerikai irányítás alatt kapta a mostani nevét, a Twin Peakset.
A Christmas Point elnevezésű helyszín kb. 20 méterrel a csúcs alatt fekszik, ide jönnek a turisták megcsodálni a kilátást, ahogy mi is tettük.
Az odafele vezető úton érdekes növényekkel találkoztunk. Itt ugyanis rengeteg gyógynövény terem, és az élővilága is nagyon különleges, ugyanis sok madárfaj, rovar, növényzet él ezen a helyen. Pl. a Mission kék pillangó veszélyeztetett faj is itt található.
Mivel egyre hidegebb lett az idő és San Fransisco felé is kúszó ködréteget láttunk mindenütt, félő volt, hogy mire felérünk, a kilátásból nem fogunk látni semmit. Az eredeti terv egyébként az volt, hogy fent nézzük meg a naplementét, és 1 órát időzünk ott. Mivel elég jó időt "futottunk", előbb értünk fel, viszont itt már nem gondoltunk arra, hogy látjuk a napot, hanem inkább arra, hogy lássunk egyáltalán valamit. Szóval sietősre vettük a dolgot, így alig vártuk, hogy felérjünk.
A parkolóhelyek itt mindig tele vannak, de ettől most a rossz idő miatt nem kellett tartanunk. :) Egyébként azért itt a magasban, illetve eleve San Fransiscoban a ködös, szeles idő jellemző, itt fent pedig különösen. Ráadásul még az eső is el kezdett szemerkélni, úgyhogy mázli, ha itt fent valaki jó időt fog ki.
Megmutatom mi mit láttunk. Látszik, hogy a Downtown (a belváros, ahol felhőkarcolók vannak, és ahol a mi szállásunk is volt), hogy tűnik el a szemünk elől másodpercről másodpercre a ködtől. Amúgy nagyon érdekes egy ilyet látni, mert a ködréteg felett voltunk. Majd megfagytunk, fújt a szél, de tényleg csoda volt látni San Fransiscot ilyen magasból:
A WC-t is meg kell említenem, igen, a WC-t. :) Ugyanis ilyet máshol még a sógornőm, se látott. A WC teljesen automatán működött, öntisztító volt teljesen. Ugyanis míg takarít, addig nem lehet bent senki, majd ha végez, akkor nyílik ki az ajtó (elfordul) és mehet a következő. WC-s néni nélkül... Ez a jövő? :)
Csináltunk pár képet, de tényleg gyorsan, mielőtt még tényleg eltűnik a város a szemünk elől, dideregve, de mosolyogva (ekkor olyan 15 fok lehetett, plusz fújt a hideg óceáni szél is):
Végül nem maradhat ki most sem a házi videónk, egyik kedvenc zenémmel:
Megörültünk, hogy ezt is láthattuk, úgyhogy ennek örömére meg is éheztünk rendesen. Következő állomásunk egy japán étterembe vezetett. Ha ettetek még igazi sushit... Hmmm... Következő blogban mesélek róla. :)
Комментарии